[et_pb_section bb_built=”1″][et_pb_row][et_pb_column type=”4_4″][et_pb_text _builder_version=”3.2.1″]

forrás: portfolio.hu

A koronavírus első hulláma és az arra adott kormányzati válaszok kétszámjegyű gazdasági visszaesést hoztak Európában. A kontinens döntéshozói a második hullám idején féltek az újabb gazdasági sokktól, ezért vonakodtak szigorítani az első hónapokban. Az eldurvuló járvány miatt aztán nem maradt más választásuk: az utolsó három hónapot a tavaszihoz hasonló szigor jegyében éltük át. Ehhez képest azt látjuk, hogy a tavaszi visszaesésnek nyoma sincs, a GDP csak minimálisan csökkent a harmadik negyedévhez képest az eddigi adatok alapján. Hogy lehet az, hogy ugyanazok az intézkedések mellett két ennyire eltérő reakciót látunk? Az alábbiakban ezt mutatjuk be.
Tavasszal a koronavírus-járvány elemi csapásként tarolta le a gazdaságot Európában, megjelenése után a 2008-as válsághoz hasonló mélységű, azonnali visszaesést hozott. Az előre sejthető volt, hogy az egészségügyi vészhelyzetnek komoly gazdasági költségei lesznek, de alighanem senki nem látta előre, hogy ezek milyen jelentősek lesznek.

A tavaszinál sokkal erőteljesebb második hullámban a kormányok épp ezért próbálták mérsékelni a gazdasági károkat, és hónapokig kivártak a korlátozó intézkedésekkel. Ennek az lett az eredménye, hogy az egészségügyi rendszerek túltelítődtek, felfutottak a halálozási számok, míg végül szigorítani kellett. A döntéshozók ősszel is a tavaszi receptet alkalmazták: az Oxfordi Egyetem adatbázisán, amely számszerűsítve hasonlítja össze a kormányzati intézkedések szigorúságát, jól látszik, hogy az őszi szigor alig maradt el a tavaszitól.

 

Tovább a teljes cikkhez…

[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]